Az arany

Az arany a természetben elemi állapotban, termésarany és ércásványok formájában előforduló, az ókor óta ismert, jellegzetesen sárga nemesfém,
vegyjele: Au. Latin neve: aurum.
Még a legtöményebb sósavban, kénsavban és salétromsavban sem oldódik, ami miatt a nemesfémek királyának is nevezték. A királyvízként ismert tömény sósav és tömény salétromsav 3:1 arányú elegyében keletkező nitrozil-klorid (NOCl) azonban feloldja. Ugyancsak feloldható folyékony brómmal, klórral, valamint alkáli-cianid olvadékokkal, továbbá higannyal. (Vigyázzunk a törött hőmérővel, mert a folyékony higany amalgámot képez az arannyal, vagyis szobahőmérsékleten egybevegyül, hideg ötvözetet képez vele, jelentős mértékben elváltoztatva az aranytárgy színét és felületét.)

Az arany sűrűsége a természetben előforduló elemek között az egyik legnagyobb, 19,32 g/cm3. E tekintetben csak a platinafémek és néhány igen ritka, mesterségesen előállított radioaktív elem előzi meg.

Az arany tiszta állapotban igen nyújtható, lágy fém, akár 0,0001 mm vékony fólia, aranyfüst is készíthető belőle, ez 24 karátos. Az ékszerészet kis kopásállósága miatt különböző fémekkel készített ötvözeteit használja. Ezüst vagy réz hozzáadásával, 18 és 14 karátos ötvözeteket készítenek, amik szilárdabbak, kopásállóbbak, megmunkálhatóbbak, mint a 24 karátos színarany. Az arany palládiummal készített ötvözete a könnyű fehérarany, a platinával alkotott ötvözete pedig a nehéz fehérarany. A 14 karátnál kisebb aranytartalmú ötvözetek kémiai ellenálló képessége drasztikusan lecsökken, savak-lúgok megtámadják, így a gyakorlatban csak kis mértékben alkalmazzák.

Az ezüst

Az ezüst az ékszergyártásban, fizikai tulajdonságainak köszönhetően, az arany mellett a másik legelterjedtebb, alacsonyabb ára miatt a legnagyobb mennyiségben felhasznált nemesfém. Latin neve: argentum, jele: Ag.
Története szorosan egybefonódik az aranyéval, mert az ezüst is előfordul elemi formában és fényével már az ókorban felhívta magára a figyelmet. Ékszerkészítésre, később pénzverésre használták. Az első arany és ezüst pénzérmék kb. Kr.e. a VII. századból származnak, Rómában Kr.e. 217-ben verték az első ezüstpénzt. Baktériumölő hatása miatt már az ókorban készítettek ezüstből használati tárgyakat, víztároló edényeket. Bár az ezüstöt évezredek óta ismerték és használták, ezüsttárgyak azonban a kezdeti időkből nem maradtak ránk, mert a hosszú idő alatt elkorrodálódtak.
A régi Egyiptomban, mikor előállításra csak az elemi formát ismerték, a két fém értéke megegyezett. Később, mikor felfedezték a vegyületekből való előállítását, az ezüst értéke csökkenni kezdett az aranyhoz viszonyítva. Így a középkorban 1 kg arany 13 kg ezüstnek felelt meg, 1895-ben 28 kg-nak és 1939-ben 77 kg-nak.

Az ókorban az ezüst Indiából, Perzsiából de főleg Spanyolországból származott. A középkorban az ezüst bányászata kiterjed Szaxon Bohém és Tirol területekre. Amerika felfedezése után a legtöbb ezüst innen származik. A leggazdagabb érctelepek Mexikóban, Dél-Amerikában és Kanadában találhatók

Hogyan bánjon az ezüsttel?

Az ezüst sem alacsony, sem magas hőmérsékleten gyakorlatilag nem oxidálódik. Az ezüsttárgyakon látható feketés-szürke elszíneződés nem oxid, hanem az ezüst kénnel alkotott vegyülete. A városok levegője egyre több kénvegyületet tartalmaz, amely az ezüsttel nedvesség hatására ezüst-szulfidot(Ag2S) alkot. Ezért a tárgy felületén előbb barna később koromfekete bevonat keletkezik. Ez a réteg a kereskedelemben kapható ezüsttisztító folyadékkal eltávolítható.
Hogy sokáig megmaradjon az ezüst ékszer újszerű állapota, és időben megakadályozza a vastagabb ezüst-szulfid réteg kialakulását törölgesse rendszeresen karcolásmentes, puha anyagból készült, ezüsttisztító kendővel.
Az ezüsttisztító folyadékot csak kő vagy gyöngy nélküli, nem antikolt ékszerek, tárgyak tisztítására használja!
A szappanos víz szintén segít megőrizni az ékszer szépségét, de azt soha ne felejtsük el, hogy a szárazra törlésnél semmiképp ne használjunk papírtörölközőt vagy papír zsebkendőt, csakis lágy, puha ruhát.
Ne tegye termálvízbe, mert az ékszeren azonnal ezüst-szulfid bevonat képződik.
Ha nem viseli ezüstékszereit, tárolja légmentesen zárt, száraz helyen. Önzáró tasak, vagy egy erszény kiválóan alkalmas erre a célra. Ez segít megőrizni ékszerei csillogását és még csak véletlenül sem karcolja őket semmilyen más tárgy.
Soha ne tegye ezüst ékszereit klórba, sós vízbe, szódába. Ne felejtse el, hogy néhány háztartásban található tisztítószer alapja a klór tartalmú fehérítés; ezek elszínezhetik, illetve oldhatják a drágaköveket.
Soha ne használjon ultrahangos tisztítót, szalmiákszeszt, vagy bármilyen más vegyi anyagot drágakövek tisztításához; különösen türkiz, malachit, ónix, lapis lazuli(lazúrkő) és opál esetében, mert ez könnyen a kövek elszíneződését okozhatja. Törölgesse egyszerűen puha, nedves ruhával.
Ha az ékszer drágakövet vagy gyöngyöt tartalmaz, ne tegye vízbe, mert a foglalás esetleg meglazulhat. Soha ne használjon fürdetős, vagy csiszoló hatású tisztítót drágaköveihez.